Az iskolának mindig az életre kell felkészítenie

KV | Kérdések és válaszok rovat első részében Várszegi Csaba tette fel kérdéseit Gálos Lászlónak, az abaligeti Szent Mária Magdolna Iskola igazgatójának.

Gálos László és Horváth Péter Brúnó
Gálos László és Horváth Péter Brúnó

 1. Ahogy külsősként belelátok, eléggé együtt élsz az iskolával. Mit jelent számodra az abaligeti Szent Mária Magdolna Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola?

2005 őszén nyitotta meg kapuit a Szent Mária Magdolnáról elnevezett általános iskola az Eötvös József Általános Iskola helyén, ezzel biztosítva a folytonosságot, hogy a település ne maradjon alapfokú oktatás nélkül. Ismerve a történteket, óriási dolognak tartom, hogy ilyen erő lehet egy helyi közösségben. A falu szó szerint megharcolt az iskolájáért. Én az újranyitástól kezdve itt tanítok. Sokat tanultam a helyi kollégáktól, és az évek alatt magam is elköteleződtem. Mára abaligetivé váltam, magaménak érzem a falut és az iskolát is. Tulajdonképpen az alkotó énem egyik fő műve ez az iskola, amit közösen alakítunk, folyamatosan. Szeretem az iskolai életet és úgy élem, mint az otthonit. De ezzel nem vagyok itt egyedül, és talán emiatt még inkább kötődöm. Elkötelezett kollégákkal dolgozhatok együtt, akik szintén így gondolkodnak. Ha csak munkaként tekintenénk az iskolára, már rég be is zárhattuk volna. Remélem ez kifelé, a közösség, a falu felé is látszik.

2. Mi a titka a jó tanári közösségnek?

Kicsit olyan ez, mint a szakácskönyv. Hiába a jó hozzávalók, nem minden alkot jó ízt is együtt. Meg kell találni a megfelelő összetevőket és arányokat. Néha valakiből kicsit kevesebb is elég, néha valakiből többet kell belerakni és hagyni kell, hogy beérjenek az elképzelések. És persze kell egy csipetnyi humor is, ha 20 ember dolgozik együtt egy helységben.

Szóval, több ez, mint munkakapcsolat. A tanáriban nálunk baráti légkör uralkodik, ahol alapvetően segítő szándékkal fordulunk egymás felé, figyelmeztetjük egymást a hibákra is és együtt örülünk a sikereknek is. Aki ide bekerül, az elkerülhetetlenül be is vonódik és nem tud csak munkahelyként tekinteni az iskolára. Remélem ez máshol is így megy!

3. Miért járnak ide nem csak a környező falvakból, de még Pécsről is diákok?

Hát, igen. Mondhatom, hogy az abaligeti iskola pécsi szemmel is fontos? Szerintem több ilyen iskola kellene, és nem azért, mert ez egy annyira különleges iskola, hanem mert vannak olyan gyerekek, akiknek pont ekkora iskola kell. Másrészt méltán lehetünk büszkék arra, amit kínálunk: az általános iskola mellett, integrált oktatást, barlangot, roma/cigány népismereti nevelés/oktatást, alapfokú művészetoktatást festészettel, grafikával, trombitával, hegedűvel és furulyával.

4. Miért jó egy falunak, hogy van iskolája?

Szerintem az iskola önmagától értetődőnek tűnik, hogy van. 

Olyan érték, aminek a fontosságát talán csak akkor értjük meg, ha nincs. 

Remélem, itt ezzel az érzéssel sosem kell találkoznunk. Másrészt mit akarunk látni egy faluban, ha nem azt, hogy tele van élettel. Erről pedig nekem a gyerekzsivaj jut eszembe először.

5. Hogyan él együtt az iskola a faluval: milyen szerepet játszik a lakóközösség életében?

Remélem, hogy érezhető és látható a szerepe, ami tulajdonképpen talán nem is változott sokat az elmúlt évtizedekben. Azon túl, hogy az iskola rendezi az összes nagyobb ünnepi megemlékezést - és szerintem bármelyikre, de például egy március 15-i történelmi játékra feltétlenül büszkék lehetünk - az iskola fontos részt vállal a hétköznapokból is. Tavasszal jelentős mennyiségű szemetet gyűjtöttünk, bejárva az összes utcát, a kimenő utakat is a közigazgatási határig, évente kétszer papírgyűjtést rendezünk, folyamatosan ruhát gyűjtünk a rászorulóknak és nehezen, de életet lehelünk a közösségi kertbe, élővé téve az építési törmelékkel feltöltött lápos területet.

És az sem elhanyagolható kérdés, hány munkahelyet teremtünk. A technikai dolgozókkal együtt összességében 26 főt foglalkoztatunk, ezzel talán Abaliget legnagyobb munkáltatójává téve az iskolát.

Nem működik minden tökéletesen, tény, hogy időnként megfeledkezünk erről-arról, de az igyekezetünk megkérdőjelezhetetlen. És nekünk is fontos visszajelzés, ha a programjainkba iskolán kívüliek is bekapcsolódnak. Jó látni, ha egy műsorban felnőttek is szerepet vállalnak, vagy, ha egy általunk meghirdetett eseményre "külsősök" is ajánlkoznak segítségnek.

6. Milyen "címkék", milyen "hívószavak" jutnak eszedbe az intézményről? Mondj 10-et, de csak szavakat!

Csak tízet lehet? Alkotás, szépség, bizalom, segítség, nyitottság, elfogadás, teljesítmény, akarat, összetartás, barátság, szeretet. A számomra legfontosabbal lett 11. Lemondok még másik 10-ről és akkor maradhat, ugye?

7. Hogyan tudnád jellemezni a szülőkkel való kapcsolatotokat?

Nyilván elsősorban minden szülőt a gyermeke előmenetele érdekel. Sőt, van olyan is, hogy sajnos még ezt sem érezzük igazán. Viszont számtalan példám van ennél jóval többről is, és ahogy már az 5. kérdésnél is említettem, fontos, hogy bekapcsolódnak az iskola életébe. Nagyon jó érzés, mikor szülőkben az iskolát feltétlenül támogató társakra, barátokra lelhetünk. Elismerés, ha a szülők értékelik az iskolánkat és szeretnének tenni azért, hogy még jobb lehessen. Mindig szívmelengető verset hallani egy szülőtől valamelyik iskolai műsorban, de egy apró felajánlás, egy gondolat, hogy ez még az iskolában jól jöhet, ezek azok a dolgok, amiket talán a hétköznapokban meg sem jegyzünk, pedig fontos és árulkodó jelek, hogy igen, erős a kapcsolat - és még erősíteni, ápolni kell.

8. Katolikus fenntartású az intézmény. Miért jó ez az iskola közösségének?

Érdekes kérdés. Miért? Rossz? Kevesebbek leszünk ettől? Beskatulyáz? Fontos leszögeznünk, azzal, hogy egy iskola katolikus fenntartású, még senkit nem zárt ki a soraiból. Sőt. Ha összehasonlítjuk a korábbi évek katolikus, egyáltalán egyházi iskoláit a jelen egyházi iskoláival, furcsa átalakulást figyelhetünk meg. A ma egyházi iskolái egyre kevésbé különböznek az állami iskoláktól, elvárásrendszerük nem állít megugorhatatlan akadályokat a kívülállók elé sem, de persze létezik egyfajta értékrendi minimum, ami továbbra is vonzó lehet az elkötelezett családok számára.

Különös véletlen, hogy az abaligeti iskola ennél több is lehet. Valódi keresztény értékek mentén cselekszik, mikor segít a rászorulóknak, a kirekesztetteknek, az elesetteknek, mikor együttérzésre, elfogadásra, szeretetre nevel. Nagy és jó célok, igyekszünk megfelelni.

9. Mik a legnagyobb kihívások, amik az iskola előtt állnak?

Két irányt látok. Előbb a kényszerű kihívásról beszélnék. Iskolánk fenntartója a Hittudományi Főiskola, melynek vezetésében 2017-ben változás történt, ami - érthetetlen módon - magával vont egy nagyfokú bizalomvesztést az iskolával szemben. Sajnos jelenleg az egyik legnagyobb kihívást az iskola jelenlegi működésének megőrzése jelenti. Furcsa, hogy erről kell beszélnünk, miközben két év pazar beiskolázási mutatója és a folyamatosan növekvő gyereklétszám mellett felépült az új tornatermünk is - és itt rögtön szeretném újra megköszönni az önkormányzat nagylelkű támogatását is!

A másik irány ennél jóval emberibb. Rendkívül gyorsan változó világunkban nekünk is alkalmazkodnunk kell a változásokhoz. Az iskolának mindig az életre kell felkészítenie, egy értelmes élet lehetőségét kínálva a csemetéknek, bármely úton indulnak is tovább. Szeretnénk, ha a gyermekeink felnőve megtalálnák a helyüket a világban, boldogok, elégedettek és sikeresek lehetnének saját életükben. Ebben kell segítenünk őket, nem látok ennél nagyobb, egyszersmind szebb és jobb kihívást az iskola számára!

10. Kit interjúvoljunk meg a legközelebbi számban?

Jön a nyár, aztán valami új - vajon milyen érzések kavarognak ballagó gyerekeinkben? Mit várnak az új kezdettől? Tartanak-e az előttük álló kihívásoktól? Kedves diákom, Várda Sára ezzel kapcsolatos gondolataira lennék kíváncsi!